Péntektől, 2021. április 30-tól megszűnik a távirat küldésének lehetősége a magyarországi postákon, amit az 1850-es évektől lehetett igénybe venni.
A levélpostához képest gyorsabb üzenetküldési forma viszonylag gyorsan elterjedt, már a XIX. század végén évente milliós nagyságrendben küldtek táviratot a (Trianon előtti területű) országban: 1877-ben közel 5, 1887-ben több mint 6 milliót. Az I. világháború előtt, 1913-ban 14 millióra emelkedett ez a szám.
1920-ban a mai Magyarországon 7 millió fölötti volt az éves táviratforgalom, néhány évtizeden át hasonló nagyságrendben mozgott. A javuló életszínvonal és technológiai feltételek, valamint a kommunikáció iránti igény növekedése lendített a táviratok népszerűségén.
1970-ben közel 10 milliószor, 1980-ban több mint 13 milliószor használták az emberek. 1950-ben még csak 150 előfizetőt tartottak nyilván, a következő évtizedek kezdetén 500-ra, 3, 8, majd 14 ezerre nőtt a számuk.
A vezetékes, majd a mobiltelefonok, végül az internet elterjedése hanyatlásnak indította a táviratot, az ezredforduló környékétől kezdve a milliós helyett a százezres nagyságrendbe csökkent az éves mennyiségük. Az utóbbi években a tízezres nagyságrendbe süllyedt a feladott táviratok száma, 2020-ban alig több mint 20 ezret küldtek belőle.
A távirat mint kommunikációs eszköz nem tűnik el teljesen az országból, csak a postán szűnik meg ez a szolgáltatás. Többek között a vasúti forgalomban megmarad a használata.
Adatok forrása: KSH Statisztikai évkönyvei
